Távolítsa el a zsírt és tegye a bumba

Она не сомневалась, что идею костюма предложил Ричард. - Никто, кроме него, не мог бы придумать чего-либо более подходящего".

Máskor a költő tanította a népet, most taníts te engem, lelkem hajlamaitól ölelt nép! Tünjetek fel előttem ti széles városok, boldog házaitokkal, tornyos szentegyházak, miknek ablakain át a hívek harsogó éneke zeng elé, míg a küszöbben eklézsiát követő hajadon síratja letépett koszorúit…!

Hadd gondoljak vissza mind azon víg és kedélyes, szomorú és elgondolkodtató regékre, adomákra, eseményekre, miknek homályos emléke a régi jó időkből lelkemben fenmaradt; események, minőkkel naponként találkozunk az életben: oly egyszerűek, oly igazak s mégis oly érdekesek; szájról szájra adott regék, minőket kedélyes rokkapörgés mellett beszélnek el egymásnak félénk leányzók, oly aggasztó tartalmúak, hogy mese végeztével szinte körülnéz a hallgató, hogy nem áll-e háta mögött az ijedelmes regealak?

Az alapszínezet mindenütt ugyanaz; a nép maga magát rajzolja le, egy vonás sem hamis. A mi való benne, az az élet költészete.

Mindenütt keresztül tör a hervadatlan jó szív, a nemes könnyelműség, a fulánktalan humor, az erőtetlen bánat, a leleményes furfang, a délczeg legénykedés és a nyugodt nemzeti önhit, mely együtt a magyar népéletet annyira jellemzi, s melynek összesége — a közélet históriája.

Ez életet, e világot rajzolni kivántam én, s a tárgy mérhetlen gazdagsága az, mely visszadöbbent; ki győzné a mezők minden virágait leszedni? Csupán azt tehetém, hogy kiválogattam azokat, melyek vándor bolyongásaim közt legkedvesebbeknek tetszettek; mennyi maradt még észrevétlenül! A ki a vadon nőtt virágokban gyönyörködik, fogadja tőlem e füzért szívesen. Este felé járt az idő. Kassay Lőrincz szolgabiró urambátyám kinn állt a háza ajtajában, mely épen az országútra feküdt s épen úgy szűkölködött kapu nélkül, mint más egyéb vendégszerető közbirtokos urambátyáim lakásai a kerek hazában.

1. 30 napig zsírégető kihívás
2. Csallóköz by Ali Blechova - Issuu
3. The Project Gutenberg eBook of Népvilág by Mór Jókai
7. Fogyás e-mail sorozat

Igaz ugyan, hogy a nyitott udvaron ott heverészett vagy hét szelindek, olyan szép nagyok, mint egy medve, s ha valaki be akart jönni a házba, azt nagyobb bajba kerítették, mintha Pesten a házmesterrel kellene ajtót nyittatni: hanem ennek a dolognak is volt kilincse: okos ember nem jár bot nélkül az utczán; csak egyet kellett vele az ugatók valamelyikére húzni, a többi aztán megértette az intést és kotródott, a merre látott.

Még akkor nem hordták ezeket a rövid mihaszna páczikókat, a mikre sem támaszkodni nem lehet, sem kutyákat ütni velök. Tehát ott állt az ajtajában Kassay Lőrincz urambátyám pipázva, s átkiabált az átellenben levő esküdt portájára, ki szintén a háza ajtajában állott.

Könnyebb lett volna ugyan a beszélgetés, ha valamelyik átment volna a másikhoz, mert az utcza széles, s nagy hangot kellett adni, hogy egymás szavát megértsék; hanem a két ház között akkora volt a sár, hogy szekérrel is bajos volt megusztatni, s ha át akart menni az ember, elébb le kellett kerülni a kertek alá, s úgy jönni vissza, mindenütt a kerítésekbe kapaszkodva.

RENAULT MEGANE 2 (LM) hátsó féktárcsa csere [ÚTMUTATÓ AUTODOC]

Tehát jobb volt csak úgy átkiabálni. Hogy mért urambátyám nekem Kassay Lőrincz bácsi?

Tartsuk meg már azt a régi jó szokást, hogy a magyar ember egymást egy családból valónak nézi, s a vénebb az ifjat öcsémnek, távolítsa el a zsírt és tegye a bumba czímezgeti, emez pedig azt bátyámnak, nénémnek.

Lőrincz bácsi ahoz a derék középosztályhoz tartozott, melynek hivatása volt törvényt és jogot kezelni, a nemzeti közérzületet fentartani, a vagyonosságot fajtánk javára növelni, fáradni zaj és dicsőség nélkül; kikről nem beszél sem a história, sem a költő, mert hisz a derék becsületes emberek nálunk nem olyan ritkaságok, hogy jegyezni kelljen távolítsa el a zsírt és tegye a bumba, s a költő meg mit csináljon ilyen becsületes emberekkel, a kikben még csak annyi regényesség sincsen, hogy a más feleségét elszeressék, vagy valakit párbajban egy görbe nézésért főbe lőjenek?

Az ilyen ember születik annak rendje módja szerint, csillagzat és horoscopium nélkül, — felnő a nélkül, hogy zongora-virtuoz lenne, — kitanulja iskoláit tisztességesen, s mikor már mindent tud, akkor haza jön a szülőihez, s lakik velök, mint engedelmes fiu; azok kiházasítják — mikor arra való lett, poétázás nélkül, s ha meghalnak, ráhagyják a gazdaságot adósságok nélkül, mert ezen osztályánál hazánkfiainak az adósságot a bűnök egy nemének tartják, elvök lévén, hogy tisztességes ember ne költsön többet, mint a mennyit bevesz, speculálni pedig nem magyar ember dolga; — ez az elv annyira gyökeret is vert Kassay bátyánk szivében, hogy diák korában, ha csizmája elszakadt, képes volt addig, míg hazulról pénze érkezik, betegnek tettetni magát, mintsem hogy a vargánál kontót csináljon.

A collegiumból eminentiával tért meg; patvariára a viceispánhoz ment, ott megtanult vármegyei nyelven irni, toasztokat inni és szép hölgyekkel conversálni.

Pesten præclarummal censurázott, viselt frakkot, füstölt szivart és kaczérkodott átellenben lakó szép zsidólányokkal, azután hazament a falujába, s úgy elfelejtett frakkot, szivart és szép zsidólányt, mintha soha se lettek volna. Szülei aztán kinéztek számára egy szép, tisztességes, derék hajadont, azt Lőrincz bátyánk el is vette hitestársul; nem irtak ugyan egymáshoz verseket, hanem igen jó életet éltek. Később egyenesen felszólítva, elvállalá a szolgabirói hivatalt, a mit magyar ember tett ex nobili officio, — nemes kötelességből, — s nem azért, mintha rá lett volna szorulva, mert abból ugyan haszon nem volt: fizetés onetwoslim belgie sportula kevés volt a megillető traktákra; hanem a magyar ember szivesen áldozott a magáéból is azért a hozzá illő foglalatosságért és azon megvásárolhatlan öntudatért, hogy ő egy egész járásnak földi gondviselése, ki harmad magával, egy esküdttel és egy hajduval rendet tart és igazságot oszt húsz-harminczezer ember közt.

E perczben is épen valami fontos kiküldetési ügy felől értekezik a két érdemes úr az utczán keresztül, a midőn valami kegyetlen nagy hajszolás hangjai vonják félre figyelmöket s az utcza végére tekintve, hol az út a szérük mellett bekanyarodik, előtünik egy csinos fogat, melyet már csak azért is le kell irnunk, mert ki tudja, látunk-e még valaha olyat, ha mindenfelé vasutak lesznek a hazában?

Hintó volt ez, még pedig úri.

Hogy a tetején a bőr kicsinyt pettyegetett, annak fő okait a baromfitenyésztésben kell keresni. Hogy mikor készülhetett e jármű? Lajos király idejében már voltak függő hintók. Alakja gyönyörűen hasonlít egy fél görögdinnyéhez, melyet a bizonytalan fenekű úton úgy lötyfölt alá s fel négy magas rugó, hogy a benne ülők nyelvöket harapták, ha beszéltek; még ki is dobta az embert, ha jól meg nem fogódzott a kapaszkodókba.

A kocsiajtókat először nem lehetett kinyitni, azután meg nem lehetett becsukni; minélfogva azok egyszersmindenkorra be voltak jól lajfánttal 1 kötözve, a két hátulsó rugó közé pedig a bakra egy jó nagy petrencze széna vala felkötve, mely minden zökkenésnél a benn ülők nyaka közé szándékozott esni.

E tisztes ősi emlék elé két szelid paripa volt befogva, a harmadik lógóba; egy kesely, egy fakó és egy szürke, mind a három fülig sáros s mind a három összevetett lapoczkával támogatva egymást s gubanczokba kötött farkával el-elkapva a kocsis kezéből a gyeplőszíjat, míg ez ostorával előre-hátra vagdal, többször püfölve a benn ülők kalapját, mint lovai bőrét, melyeken úgy meglátszanak a húzások, mintha lithographirozva volnának. A jó szándék nem hiányzott a nemes állatoknál, hanem inkább a megfelelő képesség.

Fuvarba fogadott jobbágylovak voltak a jámborok, nem arra hivatva és neveltetve, hogy vastengelyű hintót mozdítsanak elé, s érezve e gyarlóságot magukban, minden tizedik lépésnél nyugórát tartottak, egymásra nézve szomorú szemekkel.

Ilyenkor, midőn a lovak megálltak, s nem akartak tovább menni, a benn ülő négy egyéniség közül egy rendesen kiüté a fejét a sok limlom közül s rá kiáltott a kocsisra: «megállj! A mamával szemközt ül egy reményteljes fiatal sarjadék, kinek báránybőr süvege úgy a fejébe van nyomva, hogy két piros fülecskéje kétfelé konyúl miatta, s ki a legvizsgább feszengéssel néz untalan előre, hátra; mellette végre egy hórihorgas pofók siheder foglal helyet, nagy, bámész szemekkel nézve a sáros világba, s hosszú lábaival a fentisztelt — hihetőleg atyai — tekintélynek jutván átellenben, azokat az elképzelhető legkellemetlenebb helyzetbe kénytelen összehúzni, úgy hogy a két térdét csaknem a nyaka közé szedte.

Tehát valahányszor a lovak megálltak a pocsolya közepén, az érintett asszonyság nagy munkával előkapálta magát a számtalan köpönyeg, sliffer és nagy kendő közül, kikiáltva a kocsiból: «állj meg Marczi, megállj!

Mikor már harmadszor állottak meg a falu közepén s az asszonyság újra kikapaszkodott valakit megszólítani, a benn ülő úr nem állhatá tovább. Most legutoljára azonban épen a szolgabiró úr hajduját találták megszólítani, «no majd mindjárt elvezetem én, csak jőjjenek utánam», viszonzá az emberséges hogyan égesse el a combzsírt, s megindult a hintó előtt.

Könnyű volt neki sietni, mert gyalog ment, de lett volna csak ott azon a hintón.

Kalmükök - Egy európai mongol nép [Kalmyks - Mongolian People of Europe] (author's manuscript)

Végre nagy hűhó mellett váltson testzsírégetési módot az udvarra a viszontagságos bárka, s a megállapodás pillanatában elkezdének mindenféle mozgó tagok szabadulni ki a zsúfolt tömkelegből. A belső öreg úr legelsőbb is a nagy kászolódás közben sarkantyús csizmájával rátalált a felesége tyúkszemére taposni, mire az hirtelen olyat döfött rajta könyökkel, hogy az öreg úr ijedtében felkapva fejét, a forró pipát pogányul oda süté az előtte ülő hórihorgas siheder orczájához, melynek természetes következése az lett, hogy e spártai gyöngédséggel illetett ifju nagyot ordítva kapott a képéhez, e mozdulattal a hosszú pipát úgy üté az öreg úr fogai közé, hogy az agyveleje is meglódult bele.

E nagy veszedelem alatt végre oda érkezének a szolgabiró úr hajdúja és egyéb ácsorgói, s miután elébb nagy hasztalan törekedtek a bekötözött kocsiajtókat kinyitni, végre nyalábban hordták ki a benn ülőket, mely segítséget azonban a fentérintett szálas ifju ember határozottan visszautasított, bebizonyítva, hogy a természet a végre rendelte a hosszú lábakat, hogy az ember egy lépéssel kiléphessen a kocsiból.

Az utasok végre szerencsésen mindnyájan partra szálltak, s kitappogva lábaikból a zsibbadtságot, mind egyszerre oda tódultak a háziúr és asszonyság elé, a midőn is az érkezett vendég asszonyság, mint a család szája, legelébb fölvevén a szót, kellemteljes bizalommal fordult Lőrincz úrhoz. Van szerencsém kedves édes uram öcsémnek magamban Sajtóry Zsuzsánnát, édes anyai ágról való unokatestvérét bemutatni. Erre levén az utunk, nem akartuk azt a gorombaságot elkövetni, hogy kedves uram öcsém házát távolítsa el a zsírt és tegye a bumba.

A cselédek majd mindent behordanak. Hadd lássuk, rám ismer-e kedves sógor uram?

Csallóköz Tudósítás Leminősítés vagy realitás?

Az is nagyon mulatságos helyzet, mikor az embertől valaki azt kivánja, hogy ráismerjen, s nem akarja megmondani, hogy kinek híják? A házi gazda bele nézett az emberbe, de nem jutott eszébe, hogy ki az?

Lőrincz fülig pirult, s szerette volna, ha erre a kérdésre feleletet kapott volna valahonnan. Jól ismerem, szólt homlokát megdörzsölve ujjai hegyével, csak a neve nem akar eszembe jutni.

A nyelvemen a neve. Hiszen a győri restórátión tiz év előtt négyezer emberrel találkozott, ha az most mind előjönne, ha nem ismeri-e? Én vagyok az a Gyulássi Menyhért.

Дважды до этого Николь встречалась со стариком в родной деревне ее матери в Республике Берег Слоновой Кости. Первая встреча произошла во время обряда поро, когда Николь было семь, вторая - три года спустя на похоронах матери. Во время этих недолгих встреч Омэ подготавливал Николь к будущей жизни и сулил ей необычайную судьбу. Именно Омэ поведал Николь, что она окажется той самой женщиной, которая, по преданиям сенуфо, должна нести семя их племени "даже "Омэ, Орел. Ричард, - думала Николь.

Az Isten hozta szerencsésen, szólt Lőrincz, megkönnyebbülve, hogy egyszer kiszabadult ebből a szellemi kalodából s nyakba és fejbe ölelgette annak rende szerint érdemes vendégét. Az volt a legszebb, hogy miután a nevét megmondta, sem emlékezett rá. Ez a kisebbik a Péter, a nagyobbik a Sándor. Csókoljatok kezet asszonynénéteknek szépen.

A két fiu engedelmességhez szokottan rohant e szókra a házi asszonyság kezeinek, a kisebbiknek sikerült is egyik kezét elkaphatni s orrával szájával olyan csókot nyomni rá, hogy alig birta letörölni nyomdokait, hanem a nagyobbik elől eldugá háta mögé kezeit, gömbölyű piros orczáit tartva elé.

A bunfordi fiu olyan zavarba jött e szavakra, hogy a mint meg kellett neki csókolni kedves asszonynénjét, azt hitte, hogy ég és föld kifordul vele, s maga sem tudta, hogy esett át e feladaton?

S e fölött oly trémába jött az öcsém Sándor, hogy apjának, anyjának és öcscsének egyenkint sorba letaposta a lábait.